SZEMÉLYES KÖTŐDÉS AMI ELVEZETETT A CORTEX CALENDAR MEGALKOTÁSÁHOZ
Édesanyám, a legnagyobb
örömünkre a legjobb egészségnek örvend, nem szenved semmilyen szervi bántalomtól, leszámítva térd ízületi panaszait. 79,5 évesen aktívan kertészkedik, gyalogol 1-2 kilométert, füvet nyír, bevásárol, ellátja önmagát és unokáit.
Egész életét aktívan töltötte. Biológiát és földrajzott tanított egy középiskolában, tanítványai közül sokan kollégáim, vagy gyermekeim tanítják, vagy gyógyszerészek, vagy biológusok. Szenvedélye a történelem és az irodalom. A mai napig rendszeresen olvas, főleg a kiegyezés időszakáról, Széchenyiről, az első világháború eseményeiről és a holocaustról. Heti rendszerességgel olvas szépirodalmat. A téli időszakban kézi csomózású szőnyeget készít unokáinak, tévé nézés közben gobelinezik. Azt szokta mondani, „nem nézem a tv-t, csak hallgatom, mert oda kell figyelnem a mintára”. Tájékozott a világ eseményeit illetően.
Valami megváltozott.
2017-ben vették észre gyermekeim és én is, hogy valami megváltozott. Felcserélődtek a napok, nem volt meg a kulcs, bontani kellett, mert elrontotta a mintát, kimaradt a só a levesből, 4-5 féle ételre korlátozódott a főzés, egymás után 2-3 alkalommal is túrógombóc készült, a hűtőben elkezdtek felhalmozódni ugyanazon termékből nagy mennyiségek. Gyakorivá váltak a telefonok, „Mátékám, milyen nap van?”. Egy héten kétszer is elment a bankba, befizetni a gyerekek biztosítását, olyannyira, hogy mire a bankban észlelték már 1 évre való összeg halmozódott fel a számlákon. Gyakran volt ideges és feszült, s ha nem sikerült valami, ahogy szerette volna, elkeseredett. Ilyenkor nem volt jó társaság a gyerekeknek. Itt jött el a pillanat, amikor többször és hosszan elmondtam a gyerekeknek, hogy miért „ilyen” Mama. Megbeszéltük, a feledékenység kérdését, a demencia tüneteit. Megértették, pedig kisebb lányom 10 éves volt. Megbeszéltük milyen helyzetekben hogyan tegyenek, mivel segíthetnek, mennyire nagy szükség van a türelmükre, együttműködésükre, a jelenlétükre Édesanyám életében. Mikor kell nekem, vagy férjemnek szólni. Ekkor született meg az analóg közös naptár intézménye. Ez nagyon jól működött. Édesanyám nyugodt és derűs lett, gyakran viccelődött, megtanulta „jól” kezelni feledékenységét.
Az ötletet kiváltó ok valójában egyszerű
Egy teljesen átlagos délután 2017. őszén,
iskola után mentek a gyerekek a szokott módon, de nem találták Mamát otthon. Megijedtek. Fiam a nálunk lévő kulccsal visszament Édesanyámhoz. A lakást üresen találta. Ez egyszerre volt nyugalom és aggodalom számára. Édesanyámmal rendszeresen vezettek naptárt a gyerekek, írta mindenki a programját, Édesanyám is. Az eltelt napok kihúzva a naptárból, hogy ne legyen keveredés. Azonnal nézte a naptárt a fiam. Csütörtöki nap volt. A naptárban azonban a péntek is át volt már húzva. Ez Édesanyám számára a hétvégét, a kerti munkát jelenteti, remélte a fiam. Telefonált, hogy nem történhetett más. Kimenetem a kertbe és valóban. A legnagyobb megelégedettséggel Édesanyám dolgozott a kertben. Azt hitte már péntek van, nem kell várnia az unokáit.
Este már megnyugodva
azt mondta a fiam, ez nem történhet meg még egyszer, mert nagyon rossz volt átélnie a bizonytalanságot, az aggodalmat, a „legrosszabbat”. Ekkor mondta el az ötletét. Szeretne csinálni egy elektronikus naptárt, amit nem lehet ellapozni, nem kell kihúzni, mert automatikusan jelennek meg a napok. Minden pillanatban ellenőrizhető milyen nap van, mert mindig csak az aktuális napot mutatja. Előre fel lehet vinni az adott napi feladatokat és ezt meg is kellene kérdezni, hogy elvégezte-e. A válaszról ő kapna visszajelzést. Így nyugodt lenne, mert „Mamának csak az a baja, hogy nem tudja, milyen nap van ma”.
És milyen a szülő, főleg ha orvos és szenvedélye lett a demenciával élők segítése…
