A demencia lappangó kezdete miatt a felismerésben kiemelkedő a család szerepe. Határozott és elfogadó magatartással, a tünetek felismerésével a korai diagnózis és az idejében megkezdett gyógyszeres kezelés évekkel, évtizeddel nyújthatja meg a demenciával élő önálló mindennapjait.

A tünetek felismerésétől a gondozásig

A család szerepvállalása és felelősségteljes döntési járulnak hozzá a demenciával élő méltóságának, jogainak és önbecsülésének életvégi megtartásához. Bármilyen furcsának tűnik, a korai diagnózis, az idejében kezdett kezelés folyamat lassító hatása mellett, lehetőséget ad arra is, hogy a beteg és a családja közösen készüljön fel a későbbi, súlyos állapotra. Szerettünk önállóan emberi méltóságában rendelkezhet élete végéről. Együtt lehet és kell végiggondolni az alábbiakat

• A család képes lesz-e gondozásra?
• Ki fogja irányítani a gondozást?
• Milyen munkamegosztással történik a gondozás?
• Milyen súlyossági fokig tudják vállalni a gondozást?
• Ki vállalja a jogi ügyek, a gondnokság feladatait?
• Intézményi elhelyezés esetére intézményt kell választani!
• Otthon vállalt gondozás esetére, ki lesz a bevont személy, mikor lépjen be a gondozásba?
• Életvégi döntések és rendelkezések meghozatala igény esetén.

A beteget leggyakrabban az általában hasonló korú, idős házastárs vagy aktív, munkaképes korú családtag a munkáját feladva vagy azt is ellátva gondozza. Tekintettel a nagyszámú laikus hozzátartozó gondozóra és előrehaladott esetben a napi 24 órás szolgálatra, a gondozókra úgy tekinthetünk, mint a „láthatatlan” második betegre, hiszen a gondozói stressz számos, pszichés és testi tünethez, betegséghez vezet. A gondozó hozzátartozók és a családok gyakran észrevétlenül sodródnak kilátástalan helyzetbe. Tudatos felkészüléssel, a rendelkezésre álló ismeretek elsajátításával, a munkamegosztással, a pihenő idő biztosításával, az idejében meghozott és véghez vitt döntésekkel a gondozás magas színvonala biztosítható a demenciával élők számára, otthonukban és intézményi keretek között is.